Művészetterápia

Az országban egyedülálló módon csak a Pécsi Tudományegyetemen képeznek művészetterapeutákat. A posztgraduális képzést az Általános Orvostudományi Kar és a Művészeti Kar együtt indította. A hallgatók négy féléven keresztül tanulhatnak neves oktatóktól zene-és képzőművészet-terápiás specializációban.

Nagy múltra tekint vissza Pécsett a művészetterápia – tudtam meg dr. Aknai Tamás egyetemi tanártól, a program vezetőjétől. – A két világháború között Reuter Kamilló által indított programokban jelentős szerepet kapott a művészetterápia. Az itt született képzőművészeti alkotásokból a professzor úr és munkatársai egy gyűjteményt is létrehoztak, melyek az 50-es években Jakab Irén tudományos vizsgálódásainak alapjául szolgáltak. Majd a 90-es években a körülmények szerencsés együttállása következtében megjelent a művészetterápiás gyógyítás oktatásának az igénye is. Az akkori Liszt Ferenc Zeneakadémia pécsi kihelyezett főiskolai tagozatának igazgatója Sasvári Attila volt, aki zenetanárként és pszichológusként is működött egy személyben. Neki már voltak művészetterápiás gyakorlatai a pécsi klinikán. Ő vetette fel a képzés létrehozásának ötletét, majd összeállította az első programokat, és elindította az akkreditáció folyamatát. Sasvári tanár úr 2005-ben sajnos elhunyt, ekkor vettem át a program vezetését.

Kikből lehetnek Pécsett művészetterapeuták?

Az itt tanulni vágyók nagyon sok irányból érkezhetnek, ezt tapasztalataink is alátámasztják. Lehetnek pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok, zenészek, de akár a műszaki területekről is érkezhetnek. Természetesen vannak feltételei a felvételnek, főiskolai diplomával kell rendelkezni a segítő foglalkozások valamelyikében. Így terapeutának jelentkezhet bármilyen pedagógus, egészségügyi dolgozó, pszichológus, vagy akár lelkész is.

Milyen maga a képzés? Mi az alapcélja?

A célja a képzésnek a mentális rendellenességek – például drogfüggőség, alkoholizmus - gyógyuló fázisában a gyógyulás elősegítése, a kreatív képességek felerősítése. A kreatív gyakorlatok során, - melyek az említett három szakterületen, illetve átmeneti formációkban is megfigyelhetőek - olyan energiák szabadulnak fel, melyek visszahatásukban gyógyító hatással lehetnek. A „kitáncolás, kimozgás, kizenélés, kifestés” mindenképpen hat a traumák ellen. Illetve egyensúly-teremtő hatással lehet a betegekre. Oktatóink különböző területekről jöttek, vannak köztük pszichiáterek, pszichológusok, táncpedagógusok és természetesen a művészeti kar oktatói. A művészetterápiával kapcsolatos tapasztalataink nagyon pozitívak. A nem verbális kommunikáció sok esetben nyitja meg a betegeket, ezáltal is segítve a gyógyulást.

Az elméletre, vagy a gyakorlatra fektetnek nagyobb hangsúlyt?

Nagyjából kiegyensúlyozott az elméleti és a gyakorlati képzés aránya. A felsőoktatásban végbement változások miatt azonban az eddigi öt féléves képzésünk négy félévre kell csökkenjen. Szeretnénk ugyanakkor, ha a gyakorlat nagyobb szerephez jutna. Úgy tűnik, hogy a gyakorlatban tud leginkább megerősödni a szerzett ismeretek köre, illetve a gyakorlatban felmerülő problémák hatnak az elméleti tájékozódás irányaira.

Kik a páciensek?

A képzéseknek megfelelően elsősorban lelki természetű megbetegedésekkel küszködőkkel, a Pszichiátriai Klinika betegeivel, illetve mentális zavarokkal küszködő emberekkel kerülünk kapcsolatba. Az érintettek igen széles körből kerülnek ki, az általános iskolásoktól a hajléktalanokig. Az egyes személyes problémák megoldásának képtelensége például egyes esetekben odáig juthat, hogy a panaszosból eltűnik az önismeret és az önérzet minden formája. Ilyenkor a különböző bevált módszerek segíthetik abban, hogy kikapcsolja a rosszat, és bekapcsolódjon az egyéni, vagy közös alkotás élményébe, mely örömet okoz, és segíti a lelki egyensúly helyreállását.

A művészetterapeutának inkább orvosnak, vagy inkább művésznek kell lennie? Inkább az érzelem, vagy az értelem dominál?

Azt hiszem, ez egyértelműen nem eldönthető. Nagyon összetettek a helyzetek, melyekkel egy művészetterapeuta találkozik. Működésében természetesen ott vannak a hagyományos lélekgyógyászatnak az elemei. Elsősorban nagyfokú gyógyászati szak-, és emberismeret szükséges bizonyos helyzetek felismeréséhez, megoldásához. Ugyanakkor fontos szerepet játszik a gyógyításban a művész „nem köznapi” éleslátása, beleérző képessége, alkotókészsége is.