kiállítás
Dobány Sándor keramikusművész kiállítása
KARSAI KINGA - JÁTÉKLÉTRÁK kiállítás
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt
KARSAI KINGA
szobrászművész hallgató
JÁTÉKLÉTRÁK
című kiállításának megnyitójára
2015. szeptember 22-én, kedden 18.00 órára a Zsolnay Negyedben
található re:public galériába. (Pécs, Zsolnay Vilmos út 37.)
A kiállítást megnyitja: Prof. Colin Foster szobrászművész

Design Pécs Kiállítás-sorozat
SZAKMA '15
Losonczy István - Bejáratlan terek (kiállítás)
MŰVÉSZTELEPEK A GYIMÓTHY-VILLÁBAN kiállítás
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt
2015. szeptember 9-én, szerdán 18 órára a
MŰVÉSZTELEPEK A GYIMÓTHY-VILLÁBAN
című kiállítás megnyitójára
a Nádor Galéria Art&Med Kulturális Központba (Pécs, Széchenyi tér
15.).
A kiállítást megnyitja: Prof. SOMODY Péter festőművész
Az alkotótáborokat vezető mesterek: HEGYI Csaba, LOSONCZY István,
SOMODY Péter
A kiállítás szeptember 21-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig
naponta 11-től 19 óráig.
https://www.facebook.com/nador.art.med
Horváth Csaba Árpád: Következmény
A kiállítást megnyitja: Bordács Andrea, esztéta, NYME Művészeti Intézetének igazgatója
A megnyitó időpontja: 2015. szeptember 11., péntek, 19 óra
A kiállítás megtekinthető: 2015. október 10-ig
Számítunk megtisztelő jelenlétére!
Németh Orsolya
galériavezető
(Please scroll down for the english version.)
Horváth Csaba Árpád (1980) első önálló kiállítása a NextArt Galériában a hatalmi struktúrák egyensúlyának változásaival, és az ebből fakadó nyugati civilizációs félelmekkel foglalkozik, amelyet jelképeken és építészeti elemeken keresztül vizsgál. Poétikus eszközök használatával a ráció és a véletlen dialógusával foglalkozik.
A kiállításon személyes pozícióból rekonstruált történelem jelenik meg, amelyben nagy szerepet kap a modernizmus, a strukturalista filozófia, a televíziózás kezdete és az ’50-’70-es évek építészeti irányzatai. A munkák ebből a historikus pozícióból azonban nem a múlt, hanem a jelen, pontosabban a társadalomban jelenlévő civilizációs félelmekkel kapcsolatban fogalmaznak meg kérdéseket. Horváth Csaba Árpád évek óta foglalkozik az emberi környezet tárgyi összetevői és felhasználói közötti kölcsönhatásokkal, azt vizsgálva, milyen szellemi konstrukciók eredője a bennünket körülvevő tárgyi világ, illetve az épített környezet. Hogyan válnak jelentéssé a dolgok, és miként képesek eredeti összefüggésük elemeit megőrizve átalakulni, más, újabb jelentéseket felvenni? A 17. század óta a felfedezéseken keresztül kiszélesedett világképben keresendő a jelenség történelmi kiindulópontja. A hódítás és az ebből következő globális kereskedelem, valamint árubőség hozta létre a diadalív és az áruház konstrukcióját a spektrum más-más pontjain. A kiállított munkák két reliefből, egy nagyméretű szoborból, rajzokból, fotókból, valamint egy animációs filmből állnak össze. Az objektek valaha létezett funkcionális tárgyakat alakítanak át sajátos, makettszerű emlékművekké, úgy hogy közben a felhasznált formai elemek meghatározott mintázatba rendeződve egyszerre idéznek elfeledett és a kollektív tudatban megmaradt tárgyakat, épülteteket. Az így kialakuló térrendszerben új dialógusba kerülnek a formai és jelentésbeli struktúrák, amelyek átalakulása reagál a hatalmi egyensúlyok változásaira, és az ebből fakadó nyugati civilizációs félelmekre. Ezek közül talán a globális terrorizmustól, és az arra való nacionalista választól való félelmek a legaktuálisabbak. „Az installációk személyes élmények és asszociációk alapján konstruálják meg a II. világháború utáni európai történelem egy lehetséges szubjektív olvasatát. A konstruálás ebben az esetben nem metaforikus értelemben értendő, hiszen az objektek valóban létező tárgyak és épületek újraértelmezett elemeiből készültek. Az így létrejövő új struktúrák a hidegháború óta a társadalomban újra és újra megjelenő civilizációs félelmekkel foglalkoznak, a racionális és irracionális fogalompár mentén. A kiállított négy mű közül a véletlen és tudatalatti szerepével foglalkozik a televíziós vetélkedőből ismert szerencsekerék díszletének felhasználásával készült installációpáros. Ezzel ellentétben a tervszerűség és racionális gondolkodás ironikus illusztrációja a fordított diadalívet megjelenítő építmény, és a nukleáris pernyéről szóló oktatófilm gyurma-animációvá alakítása.” -Horváth Csaba Árpád
|
Dear Friend!
Opening speech: Andrea Bordács, aesthete, director of NYME Art Department
Opening date: 11th September 2015., Friday, 7pm
Open until: 10th October 2015.
Your presence will be an honour!
Orsolya Németh
director
The first individual exhibition of Árpád Csaba Horváth (1980) at NextArt Gallery deals with the shift in balance of global balance, and thus the resulting fear among the western civilizations, investigated through symbolic and architectural elements. Exploring the dialogue between the rational and the random through the use of poetic tools.
Reconstructing history from a personal position, the exhibition contains key elements of modernism, structural philosophy, the beginning of popular television, and the architectural directions between the ‘50-’70s. Through this historical position however, the artworks do not focus on the past, but the present, or more accurately, compose questions with regards to the present fears of civilization.
Árpád Csaba Horváth has concerned himself with the objects surrounding humanity, and the mutual effects of their use for years. Studying what intellectual constructions originate from the surrounding objective world, and the constructed environment. How things become “meanings” , and how they can evolve, acquire new “meanings” while retaining the elements of their original relationship? The historical start point of the phenomenon originates from the expanded world view begun with the explorations in the 17th Century. Expansion, and the resulting global commerce, alongside glut, created the triumphal arc and the shopping center construct at different ends of the spectrum.
The exhibited works consist of two reliefs, a large statue, drawings, photos, and an animated short film. The installations represent once functional objects transformed into unique, miniature memorials, while the used elements of form organized in a distinct pattern allude to objects and buildings both present in collective thought, and forgotten. In the space system created the structures of “form” and “meaning” are placed into a new dialogue, the evolution of which reacts to the changes in global powers, and the resulting fears among western civilization. Most actual of these fears being global terrorism, and the increasing nationalist response.
“The installations construct a subjective read of post World War 2 of European history through personal experiences and associations. In this scenario constructing is not meant to be understood in a metaphoric sense, as the installations are created from reevaluated elements of existing buildings and objects. The thus emerging new structures deal with fears that appear time and time again since the beginning of the cold war, constituting of both rational and irrational ideas. From the exhibited four pieces, the installation pair created from the set of “Wheel of Fortune” is concerned with the role of randomness and the subconscious. Opposing this, are the two works ironically representing careful planning and rational thinking, the illustration of the flipped triumphal arc, and the educational 'play dough animation' about nuclear dust.”
Árpád Csaba Horváth
Mindenek feletti táj - Nagy Otília kiállítása a Nádor Galériában 2015. augusztus 6 – szeptember 4.
IGAZI-VÉSZET-TERÁPIA - IVÁDY ANITA pszichológus kiállítása
IVÁDY ANITA pszichológus kiállítása
2015. augusztus 14-én 18 órakor Dunaújvárosban
A kiállítást megnyitja: Horváth Béla
https://www.facebook.com/events/1648829435357818/
A kiállítás címe is mutatja, hogy itt nem a ,,mű-vészet" a téma, hanem ,,igazi-vészet". Az alkotó sem művész, hanem hétköznapi ember, pszichológus, művészet-terapeuta hallgató. Nem is kíván művész babérokra törni. Azt kívánja megmutatni, hogy a művészetterápia mindenki számára elérhető, és megtapasztalható. Igazi problémákat dolgoz fel képeiben, mentális betegségeket jelenít meg. A betegei érzéseinek, problémáinak megismerése során a saját érzéseit (viszont-áttéteit) jeleníti meg.
Mivel megbetegedésekről van szó, az egy igazi-vész-helyzet.
A képeihez nem elég a passzív befogadás. A nézőnek, a befogadónak értelmeznie kell a képeket, megfogni, megvilágítani, megforgatni. A képeknek története van, a címek sajátos humort rejtenek. Mivel a betegek egyediségét kívánja megragadni, a tárlat sem egységes, mintha minden egyes darabot más-más ember készített volna.
Igazi-vészet egy igazi -vésztől, vészes esetekről.