“A hangszerek királynője”
Kónya István – reneszánsz lant/ liuto attiorbato
Kalafszky Adriána – szoprán
A 14. századtól a 17. század végéig a lantot Európában az énekhang után a hangszerek között a legnagyobb elismerés övezte. A „hangszerek királynőjének” nevezték sokáig. A kor legnépszerűbb és egyben legjelentősebb instrumentuma volt, ami nemcsak szólójátékra alkalmas, az ének kíséretére is a legideálisabb partnernek bizonyult, és a reneszánsz korban a kamarazene, a házimuzsikálás fő hangszerévé vált. A lanttal kísért szólóének tradíciója egészen a középkorig nyúlik vissza. A lantdalok népszerűsége a reneszánsz idején a legnagyobb. Az ún. bel canto (szép éneklés) kezdetei a 17. század gazdagon díszített szólódalaiig nyúlik vissza. Lényege a hang mozgékonyságán, kiegyenlítettségén és a hangzás szépségén alapul, megtartva a hangszín természetességét. Spinacino, Busnois, Barbireau, Tromboncino, da Milano, Dowland, Lawes, Johnson, Piccinini, Monteverdi, Melii, Lanier, D’India, Schütz művein keresztül egy betekintést nyújtunk a reneszánsz és barokk kori szalonok különösen finom zenei világába