2017
Kép és mítosz - Gyenge Zoltán filozófus előadása
Kép és mítosz - Mitológiai alakok a festészetben
Beszélgetés és könyvbemutató
Gyenge Zoltán egyetemi tanár (SZTE Filozófia Tanszék vezetője) előadása Kép és mítosz I-II. c. könyvéről
Beszélgetőtárs: Fekete Vali, PTE MK oktató, esztéta
Időpont:
2017. április 5., szerda, 18 óra
Helyszín:
PTE MK E33 / 121-es terem (Lantos-terem)
FB-esemény: https://www.facebook.com/events/402194066809791/
Kép és mítosz
(Typotex Kiadó, Bp, 2014)
„A mítosz, szemben a fogalmi gondolkodással, képekben, történetekben beszél, és a már idegölően és dögletesen unalmassá vált fogalmi gondolkodásnak egy olyan alternatíváját kínálja, amellyel - ha valós élménynek fogjuk fel a létünket- mindazt felmutathatjuk, amit felmutatni érdemes. Ezért önkéntelenül és természetesen adódott, hogy egy mítosz lényegéről szóló beszéd maga is képi (vagy képes) legyen, a történetek mellé helyezze a képzőművészet legfontosabb alkotásait. A köntös maga a művészet. Az ismeret nem képes ezen áthatolni, ezért magát a rejtekező köntöst kell látnunk és láttatnunk, hogy megsejtsünk valamit abból, amit Isten elrejt a fürkésző tekintet elől. Az ismeret, a megismerés a nagyra törő ember vágya, hogy Istent játsszon. A megismerés csak úgy törekedhet az abszolútum felé, ha szem előtt tartja, hogy azt el nem érheti. A tekintet lát, de maga a tekintet nem látható. Vagy, ahogy Platón írja, a fény nem látás, de látás csak általa van. Az embernek ismernie kell a helyét ebben a világban. Ezért ez a könyv csak kérdez, miközben felvázolja a mitológiáról való elmélkedést, egy konkrét mítosz tükrében elemez, láttat, láttatni akar és elmesél; bemutatja a lehetséges mítoszértelmezések közül a történeti és a filozófiai felfogást, sok-sok képpel alátámasztva; egyes konkrét mítosz kapcsán képi megformálásokat vonultat fel; mindamellett, hogy ismerteti magukat a mítoszokat (első történet), maga is vállaltan nagyon szubjektív magyarázatokat (második történet) fűz hozzá. Konklúzióként: talán nem mond semmit. Hiszen az embernek ismernie kell a helyét ebben a világban.” Gy. Z.
Kép és mítosz II. - A mitológia esztétikája
(Typotex Kiadó, Bp, 2016)
Gyenge Zoltán tematikailag folytatja előző könyvét, számos tekintetben azonban el is tér tőle: a kötet a félistenek, héroszok és az emberek világába enged betekintést. Ismert és kevésbé ismert mítoszok kerülnek új megvilágításba, legyen szó Oidipuszról, Héraklészről, Elektráról és a Tantalidák vétkéről, Médeiáról, vagy akár a trójai háborúról, az aranygyapjú legendájáról. Az elemzések az első részben megszokott módon zajlanak: a történeti leírásokat mitológiaelméleti kutatásokkal veti össze, hozzá gazdag képanyagot társít a művészettörténet nagy korszakainak kontextusába helyezve. Erre épül a filozófiai és eszmetörténeti elemzés, valamint a szóbeliség képi reprezentációjának kérdése. Az esszészerű forma, teret hagyva a szabad asszociációnak, a filozófiai horizont kiszélesítésének, valamint az ikonológiai és ikonográfiai elvek alkotó szellemű használata teszik élvezetessé a szöveget, melyet az első kötetben lefektetett alapelv vezérel: az önkény és a tévedés jogát fenntartva hív gondolkodásra.
Minden érdeklődőt szívesen látunk!
"Immerzió" - kiállításmegnyitó a Szentágothai Kutatóközpontban
Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968–1980 kiállítás Budapesten
Aknai Tamás művészettörténeti előadássorozata a Tudásközpontban
2017 május 2. és június 27. között a Tudásközpont előadótermében Aknai Tamás művészettörténész öt előadásból álló sorozatában foglalkozik az európai és magyar művészet egyes – általában kevéssé ismert - kérdéseivel.
1.
2017. május 2. 18 óra
Jó reggelt Miklós és Gusztáv Úr! A külön idejű dolgok és vágyak. Reálidealizmus.
Barabás Miklós és Gustave Courbet kortársak. Őket szólítja az előadás címe mely éppenséggel egy Courbet képet idéz. A valóság szemléletének megszépítő és leleplező formáival a művészetekben megjelenő, örökéletű végletességet segítik érzékelhetővé tenni a magyar és francia mester, valamint az ezeket az utakat követő pályatársak a központok és a határvidékek tájain.
2.
2017. május 16. 18 óra
Zsigmond csibukja. München vagy Párizs? A tapasztalat és a benyomás között.
Szinyei Merse Pál csibukkal örökítette meg 1866-ban a nála két évvel fiatalabb öccsét, Szinyei Merse Zsigmondot (aki Bécsben végezte az Orvosegyetemet...) Maga a Müncheni Akadémiát látogatta, és itt bukott meg a Majális című képével 1873-ban. Szinyei ifjonti vakmerőséggel kereste a plein air minden nehézségét, a színek tüzét, az impresszió egységét. Volt egy drámai vétsége. Akadémista korában Gustave Courbet tolmácsa volt egy 1869-es nemzetközi kiállításon…
3.
2017. május 30. 18 óra
Beszéljünk a szurokról. Az asztalos, a Bonaparték és a fontenebleau-i erdő.
Munkácsy is szerette Rembrandtot. És különben is az volt a felfogás, hogy egy rendes kép: barna. A barna pigmentek iránti igény az útburkolás új anyagára irányította a figyelmet. A 19. században kezdték használni alapozásra a festők a bitument. Munkácsy is valósággal beleszerelmesedett eb
be az anyagba, és pályája korai szakaszán, főleg a düsseldorfi években nyakra-főre használta ezt a rendkívül barátságtalan anyagot, mely műveinek megsemmisüléséhez is vezethet ….
4.
2017. június 13. 18 óra
A tütü, a trikó és az abszint találkozása a mangófa alatt. A „kiszállás” kísérletei…
Az első tütüt Marie Taglioni viselte 1832-ben Párizsban. A tütü szoknyácska, mely a táncos lábmunkáját láthatóvá teszi. Négy-öt réteg tüllből áll. Aztán nemcsak a tütü lett rövidebb, hanem az anyaga is áttetszőbb. A múlt századi párizsi operai balettnövendékek, főleg kislányok csúfneve pedig balettpatkány volt. Ők voltak a show business első áldozatai. Előadás után előkerült a festészet és irodalom gyakori témájaként ismert, veszedelmes italnemű, az abszint….
5.
2017. június 27. 18 óra
Kik laknak a rue Hégésippe Moreau utca 15-ben? Patikussegédek és a színtüzesítés.
Az utcát egy fiatalon elhunyt romantikus költőről nevezték el. Ma is ott a ház kapuja fölött: Művészetek Háza.
Több mint száz éve éltek itt a maguk korának legjobb, legnevesebb művészei, közöttük magyarok is. Munkácsy első párizsi műterme is itt volt, itt „szobáztatta” pártfogoltjait, köztük Rippl-Rónait, Paál Lászlót. „Ő volt az, aki számomra, kezdő művész számára, az érvényesülés útját legelőször igyekezett egyengetni”-írta Rippl. De itt volt Cézanne párizsi műterme is 1906-ig, amelyben aztán a magyar Nicolas Schöffer dolgozott…