zene

WIEDEMANN Bernadett: Mosonmagyaróváron született, a zeneművészeti szakközépiskolát Győrben végezte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tagozatán 1993-ban diplomázott. Bende Zsolt mellett Eőry Zsuzsanna, Mikó András, Békés András és Medveczky Ádám voltak meghatározó tanárai. Tanulmányait Joan Sutherland, Rózsa Vera és Jevgenyij Nyesztyerenko kurzusaival tette teljessé. 1989-ben Karlovy Varyban a Nemzetközi Antonin Dvořák Énekversenyen oratórium- és dalkategóriában első díjas lett, 2007-ben Rómában az énekverseny 3. helyezettje. 1993-tól folyamatosan a Magyar Állami Operaház tagja. Többek között Helmuth Rilling, Rico Saccani, Jurij Szimonov, Kocsis Zoltán, Fischer Ádám, Vásáry Tamás, Kobajasi Kenicsiro, Pier Giorgio Morandi, Stefan Soltész, Ács János, Fürst János, Medveczky Ádám, Ligeti András, Michael Boder, Will Humburg és David Robertson vezényletével lépett föl hazai és külföldi operaszínpadokon. Legjelentősebb partnerei: Rost Andrea és José Carreras (Carmen), Kristján Jóhannsson (A trubadúr), L’udovít Ludha (Oedipus Rex), Polgár László (Don Carlos, A kékszakállú herceg vára), Tokody Ilona, Daniel Muñoz (Álarcosbál), Ferruccio Furlanetto (Don Carlos). A milánói Scala meghívta katari turnéjára az Aida Amneris szerepébe. CD-felvételei közül kiemelkedik Galuppi Il caffé di campagna című operája (vez. Fabio Pirona), Alessandro Scarlatti Pericca e Varrone, valamint Leonzio ed Eurilla című intermezzója (vez. Németh Pál), Beethoven 9. szimfóniája (vez. Vásáry Tamás), a Kodály összkiadásban a balladák (közreműködik Vásáry Tamás), továbbá Liszt, illetve Gounod dalai (állandó partnerével, Virág Emesével) a Hungarotonnál, továbbá Beethoven 9. szimfóniája és Mozart Requiemje (vez. Maximianno Cobra) a Hodie márkán. Fellépett Ausztriában, Savonlinnában, Ljubljanában, Wiesbadenben, Pozsonyban, Olaszországban, Japánban, Katarban, Pekingben és Saõ Paolóban. Dalestjeinek műsorán Berg, Debussy, Kodály, Liszt, Mahler, Mascagni, Muszorgszkij, Schubert, Verdi, Wagner, Wolf és kortárs magyar zeneszerzők művei szerepelnek. Elismerései közül kiemelkedik a Liszt Ferenc-díj (2006), amelyet megelőzően Juventus-díjat (1999), Székely Mihály-emlékplakettet (2000), Melis György-díjat (2005), majd Artisjus-díjat (2007) és Gundel művészeti díjat (2008) kapott, 2020-ban pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.  2022-ben pedig a Halhatatlanok Társaságának tagjává választották.

BÁNFALVI Zoltán: Bánfalvi Zoltán 1979-ben született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium elvégzése után tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta Kovács Dénes irányításával. Itt szerzett művész-tanári diplomát 2002 ápr. 5-én, majd ez évben elsõ helyen felvételt nyert az Egyetem doktoriskolájába. Doktori tanulmányainak befejezésével 2006-ban mester-doktori címet szerzett. 1992-ben és '95-ben az országos Koncz János hegedűversenyen 3., majd 2. helyezést ért el. Rendszeres résztvevője volt Zsigmondy Dénes és Varga Tibor mesterkurzusainak. Szólistaként több alkalommal szerepelt hazai és külföldi zenekarokkal, valamint fellépett különböző rádiós és televíziós produkciókban. 1995 és 1997 között a Magyar Televízió kamarazenekarának koncertmestere volt óta több jelentős magyar és külföldi kamara- és szimfonikus zenekarban játszott, ezek tagjaként számos európai, ázsiai, észak- és dél-amerikai hangversenykörúton vett részt. A 2003-ban alakult Budapest Sextet alapító tagja (további tagjai: Bánfalvi Béla, Bársony László, Bársony Péter, Onczay Csaba és Onczay Zoltán). Az együttessel több hazai és külföldi hangverseny mellett lemezfelvétel is készült, az első japán turnéra 2006 szeptemberében került sor. A Pécsi Tudományegyetem művészeti karán a 2005-2006-os tanévtől kezdve tanít egyetemi tanársegédként. Előadóművészi és tanári tevékenysége mellett komponálással is foglalkozik, műveit kimagasló szakmai elismerés övezi.

Pierluigi RUGGIERO: 1974-ben született L'Aquilában (Olaszország). Tizenegy évesen kezdett csellót, kamarazenét és zeneszerzést tanulni. 1993-ban elhagyta szülővárosát, hogy részt vegyen A. Baldovino, D. De Rosa, A. Nannoni, P. Farulli (a Quartetto Italiano) és M. Skampa cselló- és kamarazenei mesterkurzusain, akivel a Fiesole Zeneiskolában tanult  (Firenze). 1994 és 1996 között tagja volt az Olasz Ifjúsági Zenekarnak, amellyel olyan karmesterek vezényletével lépett fel, mint Giuseppe Sinopoli, Carlo Maria Giulini és Riccardo Muti. 1995-ben kitűnő eredménnyel diplomázott a római Santa Cecilia Konzervatóriumban, George Schultis irányítása alatt. Közvetlenül ezután több haladó mesterkurzuson vett részt, amelyeket Ivan Monighetti, Michael Flaksmann és George Schultis tartottak. 2001-ben egyedüli olaszként ösztöndíjat kapott a budapesti Zeneakadémián, ahol Onczay Csabánál, Mesö Lászlónál és Pérenyi Miklósnál tanult. Ruggiero sokat lépett fel szólistaként és kamarazenei együttesek tagjaként, és számos versenyen remekelt, mielőtt 1996-ban 1. díjat nyert a „Città di Acqui Terme” nemzetközi kamarazenei versenyen. Számos ország, köztük az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Belgium, Svédország, Magyarország, Szerbia, Marokkó, Törökország, Pakisztán, India, Brazília és Japán legrangosabb koncerttermeiben is voltak már fellépései. Nagyon aktív hangfelvételek tekintetében is (a Hungarotonnál és a Bongiovanni Recordsnál), és dolgozott az Olasz Rádió- és Televíziótársasággal (RAI), a Vatikáni Rádióval, a Belgium Nemzeti Rádióval, a Magyar Rádióval, az SBS Nippon Rádióval és az ERT3 Görög Nemzeti Rádióval is. 2007-ben Ruggiero az „ARTISJUS Music” év külföldi előadója lett  „Pro Artibus” címmel Magyarországon.

Alessandra DI GENNARO, zongora1994-ben született L'Aquilában (Olaszország). Négy évesen kezdte zongoratanulmányait édesapjával. 2015-ben „cum laude” diplomázott a Conservatory di Musica "Alfredo Casella" L'Aquilában Elena Matteucci professzor irányítása alatt, majd egy Erasmus ösztöndíj elnyerése után Hollandiába költözött, ahol a Royal Conservatoire-ban folytatta tanulmányait. Hágában, Ellen Corver zongoraművész vezetésével 2019-ben szerezte meg diplomáját, külön kiemelve „művészi személyiségét”. Olaszországi és hollandiai tanulmányai során olyan nemzetközileg elismert professzorokkal találkozott, mint Frank Braley, Denis Proshayev, Kalman Drafi, Ronald Brautigam, Naum Grubert, David Kuyken, Vsevolod Dvorkin, Severin von Eckardstein, Boris Petrushansky, vagy Kostantin Bogino. Alessandra rendszeresen fellépett szólistaként és kamarazenei együttesekkel Hollandia, Olaszország, Csehország és Svájc jelentős koncerthelyszínein, és olyan rangos zenei intézmények, fesztiválok meghívottja, mint a Geertruidenberg Klassiek, a Naarden International Piano Festival, Klassiek op West, Prágai Nyári Zenei Fesztivál, Festival dei due mondi - Spoleto, La Biennale di Venezia, La società dei concerti di Milano, Associazione concertistica B.Barattelli - L'Aquila és még sorolhatnánk. Említésre méltó különleges elkötelezettsége a kortárs zene terjesztésében, olyan zeneszerzőkkel együttműködve, mint Fazil Say, Anna Thorvaldsdottir vagy Hans Abrahamsen, és olyan nagyszerű intézményekkel, mint például a Holland Nemzeti Operaakadémia, a New European Ensemble, és az Asko | Schönberg Ensemble. 2021-ben Alessandra kutatási projektje, melyet a négykezes zongora kortárs repertoárjának témájában végzett, megnyerte az EPTA (Európai Zongoratanárok Szövetsége) által rendezett Frans Schreuderprijs-t, és a bangkoki Princess Galyani Vadhana Zenei Intézetben szervezett PGVIM International Symposium is foglalkozott a témával.

Jól ismerjük a briliáns vígjátékok, vagy a Pál utcai fiúk szerzőjét, de nem igazán ismerjük azt a szenvedélyes újságírót, aki egy kávéházi asztal mellől, egyéni hangvételű cikkekben tartott tükröt szeretett Budapestjének. Éleslátása, színházi érzéke, szellemessége, humora ezekre az írásokra is rendkívül jellemző. Molnárt minden érdekli, legyen az korrupt közélet, örök túlélő pesti kisember, politikai viharoknak kiszolgáltatott színház vagy épp egy elegáns lipótvárosi disznótor...

A Szülőfalum, Pest bravúros és érzékeny Molnár Ferenc szövegei, a Vígszínház házi szerzőjének ismeretlen arcát idézik és avatják őt mégis személyes ismerősünkké.