"Önarckép - az óra és az ágy között" - Nemes Csaba kiállítása
Megnyitó nap: 2022.02. 24. 16:00 - 20:00
Látogatható: 2022.02.24. - 2022.04.23.
Helyszín: Knoll Galéria Budapest, 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.
Kérjük a maszkviselésről ne feledkezzenek meg
Radikális változás következett be az utóbbi időszakban Nemes Csaba munkájában a társadalmi kommunikáció általános válságának és krízis-állapotok állandósulásának következményeként, hisz a kortárs kérdésekre közvetlenebb formában reagáló művei megvitatásának esélye jelentősen csökkent. A művészet és a művész-szerep újra meghatározásának igényét kiváltó helyzet szükségessé tette egyúttal a festmény státuszának felülvizsgálatát is, többek között olyan kérdéseket felvetve, mint mi vezethet párbeszédre vagy hogyan biztosíthat autonómiát a vászon mint felület.
Az elemzés folyamatában Nemes számára számos alkotó munkája és gondolkodás-módja jelentett inspirációt. A jelenben többek között a "provisional painting" és a "new casual" kifejezéssel jelölt irányzatok alkotói. Ám pályája kezdetétől jelenlévő hatás Jasper Johns-é. Ő Edward Munch Az óra és az ágy között című önarcképén megjelenő absztrakt textil-mintáját saját műveibe átemelve a festmény felületét kitöltő, végtelen mintázattá, egy teljes sorozatot meghatározó fő témává alakította azt.
Emellett meghatározóvá vált a '60-as évek elején alakult, s 1971-ig aktív francia Supports/Surfaces művészcsoport hatása, akiknek a tevékenységében a festészet - Althusser szellemében - a megismerés eszközeként és tapasztalat tárgyaként jelent meg, s főképp azt a kérdést érintette, hogyan maradhat a festés politikailag érvényes kritikai praxis. Emellett azt is, hogyan lehet az alkotás folyamata és általánosan a művészi tevékenység szabad. A Supports/Surfaces a festményt mint "valódi tárgy"-at dekonstruálta, alapelemeire bontva - alap (vakkeret), felület (vászon), szín/festék - kezelte önálló műként. Az ismétlődő absztrakt formák, vonalhálók ritmusa, játékossága, a végtelenség érzetét keltő felületek s radikális redukció meghatározó munkájukban.
Nemes Csaba legutóbbi munkáiban ez utóbbi attitűd, formák és kísérleti szellem úgy jelennek meg, hogy korábbi tevékenységének több szempontból következetes, tudatos folytatója marad. Grayscale-, azaz Szürkeskála-sorozatában figurálisan megfestett, társadalmi kérdésekhez közvetlenül kapcsolódó műveinek témái mellett absztrakt elemekből épülők is jelen vannak. A korábban az Apja neve-sorozatban a dokumentációra, a fekete-fehér fotóra utaló színhasználat itt a széles színspektrumról való lemondás radikális gesztusa, amelynek hiánya a festmény és a festészet mibenlétének kérdését veti fel.
Egy másik, intenzív színeket használó új sorozata címe a Range kifejezés által is a festmény tárgyi dimenzióinak alakításárára kérdez rá. Egyúttal az alkotás stratégiájára és a befogadás szellemi dinamikájára is. Az angol szó jelentésrétegei a vonzerő, érdeklődési kör, tér, kiterjedés, irány, skála, választék, sorozat, (ható)távolság, horderő- szavakkal visszaadhatók, amelyek nemcsak általában utalnak művészeti folyamatokra, hanem egyúttal a Nemes szemléletében és gyakorlatában bekövetkezett változásokra is.
A síkok, vonalak, jelek és impulzív ecsetvonások struktúráiból kialakított nonfiguratív képek - egyrészt a végtelen felület és tér érzékeltetői, másrészt a festés érzéki, örömteli folyamatának játékossága, ritmusa és dinamikája válik átélhetővé általuk közvetlen formában - nyelvi, narratív struktúrák közvetítő szerepét szükségtelenné téve. "Emancipatorikus és demokratikus absztrakció"-t megvalósítva (Zemlényi-Kovács Barnabás kifejezésével) mind a művész, mind a mű befogadója számára, ezáltal a festészet új horizontját felvázolva.
(Pilinger Erzsébet)
https://www.facebook.com/events/1220915648438198?ref=newsfeed
