„A tágasság iskolája” konferencia és szakmai hét Bencsik István emlékére
konferencia és kerekasztal-beszélgetés - 2017. december 11., Janus Egyetemi Színház
Pécs, Zsolnay-negyed, E74-es épület
élő videosztrím: univtvweb.pte.hu/online
Résztvevők:
Bán Ferenc, DLA építész
Jovánovics György szobrászművész, MKE professor emeritus
Kertész László kurátor, művészettörténész
Ilona Keserü Ilona festő, PTE MK professor emerita
Keserü Katalin művészettörténész, ELTE professor emeritus
Készman József kurátor, művészettörténész
Kuti László szobrászművész, PMGSZ tagozatvezető
Tátrai Lilla művészettörténész
Illa Gyula kőszobrász
Kircsi László oboaművész, PTE ny. egyetemi docens
Vidovszky László zeneszerző, PTE MK professor emeritus
Uherkovich Ágnes ny. belsőépítész, építész
Tompa János Csaba szobrászművész
Szakmai hét - 2017. december 12-15. PTE MK KMI Szobrászat Tanszék
Meghívott oktatók:
Orosz Klára DLA szobrászművész, egyetemi adjunktus SZTE JGYPT RMT
Hegyi Csaba DLA festőművész, egyetemi docens PTE MK KMI FT
Tompa János Csaba szobrászművész
Horváth Ottó szobrászművész
Boros Miklós János DLA, szobrász, egyetemi adjunktus DE MK ÉT
A konferencia programja:
| 10:00 |
filmvetítés: Bencsik István – Jovánovics György: Párhuzamos beszélgetés a szobrászatról. 2001
performansz: Jovánovics György – Keserü Katalin: „egy tüdőbajos szobrász sokkal olcsóbb és ugyanazt tudja"
|
| 11:30 |
Tátrai Lilla: Tudományos modellekből valódi műalkotások |
| 12:15 |
Készman József: Részben egész. A torzó mint közteshelyzet Bencsik István szobrászatában |
| 13:00 |
ebédszünet |
| 14:00 |
Kertész László: A modernista művészet autonómia felfogásának találkozása a közbeszéd reprezentációs terével – Bencsik István plasztikái a különféle korok közterein |
| 14:45 |
Bán Ferenc: Befelé irányuló gondolati és érzelmi töredékek |
| 15:10 |
Kuti László: Bencsikről, közelről |
| 15:30 |
beszélgetés Ilona Keserü Ilonával |
| 16:00 |
kávészünet |
| 17:00 |
kerekasztal-beszélgetés, résztvevők: Illa Gyula, Kircsi László, Vidovszky László, Uherkovich Ágnes, moderátor: Tompa János Csaba szobrászművész |
| 18:00 |
vacsora |
Konferencia absztraktok:
Jovánovics György:
"egy tüdőbajos szobrász sokkal olcsóbb és ugyanazt tudja"
A performansz időben egybeesik a Párhuzamos beszélgetés a szobrászatról c. film idejével. Egyik is másik is 75 perc, de a kettő együtt is ugyanennyi. Az élő szereplők és a tárgyak sérülékeny valószerűséggel ülik és állják körül az egyik szereplő fájó hiányát. A tárgyak részben azonosak, részben csak hasonlítanak a 16 évvel korábbi jelenet tárgyaira. Miként az élő szereplők is részben azonosak, ám részben csak hasonlítanak múltbéli önmagukra. A tárgyak és személyek a film kétdimenziós absztrakt síkja előtt igyekeznek az ott ellapított tér eredeti háromdimenziós valóságát itt, a vászon és a nézők között, legalábbis főbb topográfiai vonásaiban helyreállítani, eleven légtérré formálni. A néző-hallgató szabadon dönthet, hogy melyik térből vegye a hangokat. Indokoltnak tűnő próbálkozás, tekintettel arra, hogy az ugyan végletesen precíz és így maradandó értékű dokumentáció a film kényszerűen kétdimenziós világában egy a szobrászatról, a három dimenzió művészetéről szóló, szobrászok által folytatott diszkurzust rögzít. Elképzelhető, hogy az eredeti beszédszituáció valós téri paramétereinek akárcsak vázlatos jelölése, megidézése gazdagíthatja a verbális tartalmakat, megkönnyítheti befogadásukat. Az emberi beszéd a kétdimenziós film-világban hangzik el, a háromdimenziós rekonstrukciós világ hangtalan, a két szereplő két pantomim figura. Erőfeszítésük a térbeli lét élményének adózik.
Tátrai Lilla:
Tudományos modellekből valódi műalkotások
1968-ban Bencsik István részt vett Dr. Kováts Ferenc jr. tüdőgyógyász tudományos kísérletének kivitelezésében. Az orvosprofesszor módszerének részletes megismerésével közelebb kerülhetünk a szobrászi életmű meghatározó pontjához és a figurativitás megújításának mikéntjéhez Bencsik István művészetében.
Készman József:
Részben egész. A torzó mint közteshelyzet Bencsik István szobrászatában
Bencsik István munkásságában a 60-as években jelenik meg, majd a 70-es évtizedben válik általánossá a fragmentált emberi test ábrázolása. A torzó Bencsik esetében kettős formaalakítási transzformáción megy át: egyfelől a geometriai síkokkal és felületekkel csonkolt figura nem-klasszikus szabályát követi, másrészt megjelenik benne a nagyítás (blow-up) effektusa, ami a későbbiekben csaknem kizárólagossá válva végigkíséri a szobrászati formálás modernista útját az alkotónál. Az így alakot öltő gondolat a technikán túl számos tekintetben rokonítható a korszak más alkotóinak avantgárd műfelfogásával, a műalkotás létrejöttének folyamatát vizsgáló kísérletező művészeti gyakorlatokkal...
Kertész László:
A modernista művészet autonómia felfogásának találkozása a közbeszéd reprezentációs terével – Bencsik István plasztikái a különféle korok közterein
A monumentalitás, a maradandóság és a láthatóság kérdései Bencsik István köztéri szobrászatának tükrében. Kié a program: megrendelés vagy autonómia? A szimpozionok szabadsága – a létező szocializmus menekülési útvonalai szobrászok számára. Lehet-e kiterjesztett white cube a köztér? Az értelmezés kontextusai: erotika, szakralitás – az életmű köztéri megjelenéseiben rejlő válaszok.
Bán Ferenc:
Befelé irányuló gondolati és érzelmi töredékek
Előadás helyett inkább magamnak próbálom megfogalmazni, mit jelentett Bencsik Pistával való mély barátságba hajló együttdolgozásunk.
Kuti László:
Bencsikről, közelről
A Mester minden szempontból érdekes ember volt, tele érzelemmel, olykor indulatokkal, amelyeket igyekezett – olykor sikerrel, máskor sikertelenül – megzabolázni. Hite talán a legtöbb esetben legyőzte kétségeit, s ez kellett ahhoz, hogy a világot megváltoztathatónak gondolja. Ez – szemlélve életpályáját, művészetét, közéleti tevékenységét, iskolaépítését, nagy számú tanítványát – számára nélkülözhetetlen forrásnak tűnt, amelyből magának lelkesedést, másoknak a lelkesítést, támogatást, bíztatást nyújtotta.
